- Tudományos név: Channa bleheri
- Szinonímák: –
- Magyar név: Szivárványos kígyófejű hal
- Csoport: Egyéb halak
- Származás: Ázsia; India
- Testhossz: 20 cm
- Természetes élőhely: A Brahmaputra folyóban, és annak vízgyűjtő területén őshonos, általában az esőerdei részeken, kisebb tavakban, vagy mocsaras részeken.
- Viselkedés: Agresszív, ragadozó hal, a többi kígyófejű halhoz képest viszonylag békés, de a kisebb halakat ugyanúgy levadássza. Társas akváriumban is tartható, nagyobb testű ragadozóhalakkal, vagy nagy testű harcsákkal. Párban, vagy kisebb csapatban lehet tartani, megfelelően tágas akváriumban, de még így is előfordulhatnak harcok a halak közt.
- Táplálkozás: Ragadozó; Kizárólag húsos eledeleket fogyaszt, úgy mint kagylóhús, giliszta, halhús. A száraz tápokat nem eszi meg.
- Szaporítás: Akváriumban ritka, de lehetséges.
- Medence: Minimum 250 literes
- Halnépesség: 400 literre 1 pár
- Dekoráció: Nagy úszótér és vízfelszínen úszó növények, amelyek tompítják a világítást, valamint sok búvóhely. Az akváriumukat fedni kell, mert kiváló szabaduló művészek!
- Hőmérséklet: 15-27 °C
- pH: 6-7,5
- Keménység: 10-25 NK°
- Várható életkor: 8-12 év
Megjegyzés: A Szivárványos kígyófejű halak teste zöldes-barna színű, rajta narancssárga és vörös pöttyök és vonalak találhatóak, amelyek néha összefolynak. Ez a legszínpompásabb a kígyófejű halak közül. Teste tipikus kígyófejű hal formájú: széles feje van, hát- és farok alatti úszója hosszú, és a farok lekerekített formájú. Latin nevüket a híres német halgyűjtőről, Heiko Bleher-ről kapták, aki 1987-ben fedezte fel a halakat Assam tartományban.
Magyarországon tartásukat, tenyésztésüket, kereskedelmüket, exportjukat-importjukat kormányrendelet tiltja, egyöntetűen az összes fajét!
A nőstények hasi része teltebb, valamint az azonos korú hímek valamivel nagyobbak, és gyorsabban is nőnek. Elég laza buborékokból álló habfészket építenek, a hím kiválasztja a helyet, de a nőstény viselkedése indítja a be a párzást. Egyes megfigyelések szerint az ívási kedv serkenthető, ha egy rövid ideig hűvösebb vízben tartjuk a halakat, aztán fokozatosan felmelegítjük a vizüket, amivel a természetes élőhelyükön lévő körülményeket (évszakok változását) utánozhatjuk. Általában az ívás előtt két nappal megnő a halak között a testi kontaktusok száma, a hím és a nőstény egymás köré tekeredik. Ez az ívás során is így történik: a vízfelszínhez közel átölelik egymást, ami akár 30 másodpercig is eltart. A nőstény kiereszti az átlátszó, kb. 1 mm átmérőjű ikrákat, amelyek a felszínre lebegnek. Mindkét szülő vigyáz az ikrákra, és ilyenkor egy érdekes viselkedést lehet megfigyelni: a halak a szájukba veszik az ikrákat és a kopoltyújukon keresztül kiengedik őket, amivel az ikrákra tapadt apró anyagokat távolítják el róluk. Ezután az ikrák egymáshoz tapadnak a felszínen. Miután az ikrák 24-48 óra múlva kikeltek, a kishalakra mindkét szü
