- Tudományos név: Corydoras julii
- Magyar név: Gyászfoltos páncélosharcsa
- Csoport: Harcsák
- Származás: Dél-Amerika; Brazília
- Testhossz: 5,5 cm
- Természetes élőhely: Az Amazonas alsó folyása és néhány kisebb part menti folyó Északkelet-Brazíliában, ahol az aljzat homokos.
- Viselkedés: Békés, társas akváriumba való csapathal. Túl nagy és agresszív halak mellé ne tegyük.
- Táplálkozás: Mindenevő; nem válogatós, szinte mindent megeszik, élő, fagyasztott és száraz tápokat is.
- Szaporítás: Elég nehéz
- Medence: Minimum 80 literes
- Halnépesség: 90 literre 6-8 hal
- Dekoráció: Aljzatnak legjobb a folyami homok, ami éles szemcséktől mentes. Gyökerekkel vagy szőlőtőkével dekorálhatjuk az akváriumot. Szárított bükk, vagy tölgyfa levelekkel természetes élőhelyét jól leutánozhatjuk és ezek a vizet is színezik. A világítás ne legyen erős.
- Hőmérséklet: 23-26°C
- pH: 6-7,2
- Keménység: 2-15 NK°
- Várható életkor: 5-10 év
Megjegyzés: Teste ezüstös színű, amelyen apró fekete, sokszor összekapcsolódó pöttyök találhatóak, valamint a test mindkét oldalán egy vízszintes pontokból álló vonal fut. Első ránézésre nagyon hasonlít a Corydoras trilineatusra és a Corydoras leopardusra (Leopárd páncélosharcsa), de a fejen lévő mintázata más: kis fekete különálló pöttyök tarkítják, míg a trilineatusnak ezek a minták összefüggő vonalakat alkotnak, a Corydoras leopardus feje pedig hosszabb, szája előre áll, és a mérete is nagyobb. Egyes esetekben a hasonló mintázatuk miatt csak a származási hely alapján lehet megállapítani, hogy melyik corydorasról is van szó. A hátúszón egy sötét folt található. Rokonánál sokkal ritkábban beszerezhető. Természetes élőhelyén nem sok vízinövény található, a homokos talajt lehullott falevelek borítják. A biotóp akváriumban ezeket a száraz leveleket célszerű kb. 2 hetente újabbakra cserélni, hogy ne rontsák le a vízminőséget a bomlásukkal. A feketevizű természetes élőhelyét egy kis tőzegkivonattal jól reprodukálhatjuk. Természetesen tarthatjuk növényes medencében is, de a vízminőségre figyelni kell, mert nem bírják a szennyezett vizet.
A nemek megkülönböztetése viszonylag könnyű: a nőstény felülről nézve testesebb, a hasi részen szélesebb, mint a hím. Szaporítása a többi Corydorashoz hasonló. Lágy vízbe helyezzünk ki egy kisebb csapatot, ahol 1 nőstényre több hím is jut. A tenyészhalakat ezt megelőzően tápláljuk élő és fagyasztott eleségekkel, hogy jó kondícióban legyenek. Amikor a nőstények szemmel láthatóan beikrásodtak, akkor hajtsunk végre egy nagyobb 50 %-os vízcserét hideg vízzel, és állítsunk be egy kis motoros szűrőt, ami nagyobb vízmozgást biztosít. Az ikrákat gyakran az akvárium üvegére ragasztják. A felnőtt halak megehetik az ikrákat, ezért célszerű őket eltávolítani ikrázás után. Az ikrák 3-5 nap múlva kelnek ki, és amint a kishalak elfogyasztották a szikzacskójukat, adjunk nekik apró élő eleséget. Az ivadékok viszonylag gyorsan nőnek, ha
