- Tudományos név: Synodontis decora
- Szinonímák: Synodontis vittatus, Synodontis decorus
- Magyar név: Díszes tollasbajszú harcsa
- Csoport: Harcsák
- Származás: Afrika; Kongó, Kamerun
- Testhossz: 30 cm
- Természetes élőhely: Általában a folyók lassú folyású szakaszain és az elárasztott területeken, valamint tavakban él.
- Viselkedés: Ne tartsuk túl kicsi halakkal, mert megeszi őket. Nem annyira területvédő, mint más Synodontis fajok, akár kisebb csapatban is tarthatjuk, természetesen a megfelelő méretű akváriumban. Afrikai sügérekkel és nagyobb testű halakkal együtt tartható, de olyan halakkal ne tartsuk, amelyek megcsipkedhetik az úszóját.
- Táplálkozás: Mindenevő; A természetben rovarlárvákat, héjas állatokat és algát fogyaszt. Akváriumban nem válogatós, szinte mindent megeszik, élő, fagyasztott és száraz tápokat is, de adhatunk neki uborkát vagy borsót is.
- Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres.
- Medence: Minimum 200 literes
- Halnépesség: 200 literre 1 hal.
- Dekoráció: Homokos aljzat, nagyobb kövekből és gyökerekből búvóhely, sok barlang. A vízfelszínen úszó növények, amelyek tompítják a világítást.
- Hőmérséklet: 22-27 °C
- pH: 6-8
- Keménység: 3-25 NK°
- Várható életkor: 10 év
Megjegyzés: Nevüket a gyönyörű színezetükről kapták. A kifejlett halak teste világosszürke, vagy barna, amelyen nagy sötétbarna, vagy fekete kerek foltok találhatóak, amelyek gyakran össze is olvadnak. A hasi rész fehér. Rövid fejükön apró pöttyös mintázat húzódik, valamint 3 pár bajusz található rajta, amelyeken apró szőrszerű kinövések vannak. A szemük nagy. A mellúszók, és a hátúszó első sugara vastagabb és kissé fogazott. A Díszes tollasbajszú harcsa hátúszója nagy és a hegye szálszerűen meghosszabbodott, gyakran a farokúszóig is elérhet, és már a növendék halaknál is megfigyelhető. A fiatal halak színezete világosabb és sokkal kontrasztosabb. A villás farokúszó mintázata csíkos, valamint a hátúszón is 2-3 fekete csík található, és a hátúszó szálszerű meghosszabbodása is feketés színű. Éjszakai és rejtőzködő életmódja miatt nehéz megfigyelni őket, ezért célszerű lehet egy éjszakai világítást is beépíteni az akváriumukba, és lámpaoltás után etetni őket. Megfigyelések szerint a természetben a kifejlett halak 10-50 fős csapatokban úsznak.
A kifejlett hímek egy kissé sötétebb színezetűek, valamint kisebbek a nőstényeknél. Ezen kívül az ivarszervek alapján is meg lehet különböztetni a halakat: a hímek ivarszerve hegyes, míg a nőstényeké lekerekített végű. A természetben a folyók által elárasztott területeken szaporodik. A szülők egyáltalán nem törődnek az ikrákkal és a kishalakkal. Akváriumban még nem volt sikeres a szaporítása, de mesterséges körülmények között, halfarmokon, hormon injekciókkal már sikerült szaporítani. Az akvarisztikában kapható kishalak is többnyire ilyen farmokról származnak.
