- Tudományos név: Hemiodontichthys acipenserinus
- Szinonímák: Hemiodon acipenserinus
- Magyar név: Tűorrú vértesharcsa
- Csoport: Harcsák
- Származás: Dél-Amerika; Guyana, Francia Guyana, Peru, Bolívia és Brazília.
- Testhossz: 13,5 cm
- Természetes élőhely: Nagyobb sodrású folyókban, kizárólag a homokos aljzaton.
- Viselkedés: Nagyon félénk és visszahúzódó hal. Fajtársaival békés, kisebb pontylazacokkal és törpe sügérekkel jól együtt tartható.
- Táplálkozás: Mindenevő; a természetben elsősorban rovarlárvákat és vízi ízeltlábúakat fogyaszt, ezért akváriumban élő és fagyasztott eleségeket adjunk nekik. Alkalmanként száraz tápokat is adhatunk nekik.
- Szaporítás: Elég könnyű
- Medence: Minimum 70 literes
- Halnépesség: 150 literre 4 hal
- Dekoráció: Aljzatnak mindenképpen homokot használjunk, mert a harcsa előszeretettel ássa be magát a talajba. A másik fontos dolog a sok oldott oxigén és az erősebb vízmozgás, valamint a jó vízminőség. Medencéjüket dekorálhatjuk faágakkal és száraz levelekkel.
- Hőmérséklet: 24-28 °C
- pH: 6-7
- Keménység: 2-12 NK°
- Várható életkor: 5-8 év
Megjegyzés: Nagy területen elterjedt Dél-Amerikában, ezért több színárnyalata is létezik. Felülről nézve testének gyémánt alakja van, orra meghosszabbodott, ami nagyon egyedi kinézetet kölcsönöz ennek a vértesharcsának. Más vértesharcsáktól eltérően mellúszójukon és fejükön nem növekszik kefeszerű szőrzet. Testük lapos, szürkésbarna színű, apró sötétebb pöttyökkel tarkított. Természetes élőhelyén a Tűorrú vértesharcsa a homokba beásva álcázza magát, ebben segíti a színezete és alakja is. Elég ritka harcsa az akváriumokban, pedig eredeti élőhelyén gyakori hal. Ez betudható annak is, hogy az importok során nagy az elhullási arány. Lehetőleg ne tartsunk mellette más talajlakó halakat, mert az élelemért folyó harcban – félénkségük miatt – alulmaradnak, és gyakran éhen halnak! Hajlamosak az úszórothadásra, ezért a rendszeres részleges vízcseréket ne hanyagoljuk el.
A kifejlett hímek szájának alsó részén egy zsákszerű bőrlebeny található, ez különösen az ívási időszakban figyelhető meg, ezenkívül a nemek megkülönböztetése a fogazatuk alapján is lehetséges, mert a nőstényeknek és a fiatal halaknak hegyesebb a foguk teteje, míg a hímeké „kanál” alakú. Szaporításuk akváriumban is lehetséges, de nem túl gyakori, ennek ellenére viszonylag könnyű, ha megfelelő körülményeket biztosítunk számukra (jó vízminőség és nagy homokos területek). A legjobb, ha egy kisebb csapatot veszünk és megvárjuk, hogy kialakuljon egy pár. Az ívás éjszaka történik, sajnos a pontos részletek nem ismertek, de a hím az ikracsomót a szájának az alsó részén található lebenyben tartja, és ez kívülről is jól látható. Ekkor célszerű a hímet külön medencébe áthelyezni. A hím 12-14 napig hordja az ikrákat és közben, ahogy úszik a vízmozgás legyezi azt. A fiatal
