- Tudományos név: Ariopsis seemanni
- Szinonímák: Sciades seemanni, Arius jordani, Hexanematichthys seemani, Tachisurus seemani, Arius seemanni
- Magyar név: Ezüst cápaharcsa
- Csoport: Brakkvizi halak
- Származás: Dél-Amerika, Közép-Amerika; Mexikótól Peruig
- Testhossz: A természetben 60 cm, de akváriumban ritkán nő 35 cm-nél nagyobbra.
- Természetes élőhely: A csendes óceán mentén a partvonalhoz közeli folyók torkolatvidéke, gyakran brakkvízben is megtalálható, sőt a felnőtt példányok az óceánba is kiúsznak.
- Viselkedés: Elég békés természetű, nagyobb testű sügérekkel is jól kijön. Társíthatjuk holdhalakkal, árgushalakkal, lövőhalakkal is.
- Táplálkozás: Mindenevő, de elsősorban a rovarlárvákat és az élő eleségeket kedveli. Adhatunk neki fagyasztott és száraz eleségeket is.
- Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres.
- Medence: Minimum 380 literes (fiatal halaknak)
- Halnépesség: 800 literre 4 hal
- Dekoráció: Biztosítsunk számukra jól szűrt vizet, megfelelő vízáramlással és hatalmas úszótérrel. Az aljzat inkább legyen sötét, alakítsunk ki nekik kövekből és gyökerekből barlangokat, és a világítás ne legyen túl erős. Adjunk 10 literenként 20 gramm sót a vizükhöz.
- Hőmérséklet: 22-27°C
- pH: 6,8-8
- Keménység: 8-30 NK°
- Várható életkor: 10-15 év
Megjegyzés: Az Ezüst cápaharcsa nagyon élénk, nagy mozgásigényű hal. A testük hosszúkás, alakja a cápára emlékeztető ezüstös színezetű, a hasi részen fehér. Az úszók feketék, amelyek széle fehér. A fejük lapos, szájuk és szemük viszonylag nagy. Három pár bajuszpárjuk van, egy a száj felső részén és kettő az alsó részén. Színezetük fakóbbá válik, ahogy öregszenek. A fiatal halakat még tarthatjuk édesvízben, de ahogy öregszenek úgy van szükségük az egyre sósabb vízre, ezért a kifejlett példányokat már csak brakkvízben tartsuk. Ha az Ezüst cápaharcsákat savas, és kizárólag édsvízben tartjuk, akkor megállnak a fejlődésben, és sokkal hamarabb elpusztulnak. A kifejlett halak a mellúszóik mozgatásával brekegő hangot képesek kiadni, amit az úszóhólyagjukkal felerősítenek. Ha valamiért meg kell fognunk őket, akkor nagy körültekintéssel tegyük azt, mert a mellúszóik első sugara tövében mérges tüske található, ami nagyon fájdalmas lehet, ha megszúrja az ujjunkat. Ha mégis megtörtént a baj, akkor forró vízben áztassuk a sebet, ami semlegesíti a méreg hatását, de mindenképpen nézessük meg orvossal is.
A nemek megkülönböztetése külsőleg nagyon nehéz: a kifejlett nőstényeknek (30 cm felett) teltebb a hasuk és világosabbak az úszóik. Akváriumi szaporodásuk még nem volt sikeres, mert hatalmas térre van szükségük, de a természetben megfigyelték már: az édesvizű folyók torkolataiban, a félsós vízben történik. Apai szájköltők: a kevés számú, nagy méretű ikrát a kikelésig a hím tartja a szájában. Az apa felúszik a folyókban és az édesvízben engedi szabadon a kishalakat a szájából, ahol azok az életük első szakaszát töltik, majd vissz
