- Tudományos név: Rineloricaria microlepidogaster
- Szinonímák: Loricaria filamentosa, Loricaria fimbriata, Loricaria latiura, Loricaria seminuda, Loricaria tuyrensis
- Magyar név: Közönséges boszorkányharcsa
- Csoport: Harcsák
- Származás: Dél-Amerika.
- Testhossz: 12-14 cm, a természetben eléri a 25 cm-t
- Természetes élőhely: Sekély folyók és patakok
- Viselkedés: Békés, jól tartható közös akváriumban.
- Táplálkozás: Mindenevő, de kedvence a forrázott saláta és spenót, valamint az apró élő eleségek (plankton).
- Szaporítás: Elég nehéz
- Medence: Minimum 80 literes
- Halnépesség: 100 literre 1 pár, vagy 1 hím és 2 nőstény
- Dekoráció: Az aljzat legyen apró kavics vagy homok, Kövek, gyökerek, sok búvóhely. Az akvárium legyen sok növény.
- Hőmérséklet: 21-28°C
- pH: 6-7
- Keménység: 5-18 NK°
- Várható életkor: 10 év
Megjegyzés: Több ismert faja nagy területen elterjedt, és nem határolható be pontosan. Számos igen kis nagyságkülönbséggel előforduló faja van. Mindegyik testét szarupáncél-lapocskák borítják, testük nagyon karcsú, a farokrész erősen elvékonyodó, megnyúlt. Feje erős, nagy páncéllapocskákkal borított, szemei igen kicsik,szája alsó állású. Az ivarok részben a fejformáról, részben testük teltségéről különböztethetők meg. A hímeket ívás előtt, a bajusszerű kinövésekről és a mellúszók úgynevezett „keféiről” is biztosan meghatározhatjuk. Az ivarérett, ikrás nőstényeknél a has észrevehetően telt. A barnásszürke, egyes egyedeknél vörös pikkelyszínek az egész testre eloszlanak. Ha a talajra lapulnak, vagy a finom homokba fúrják magukat, nehéz őket észrevenni. Nem szeretik az erős fényt, inkább alkonyatkor, félhomályban mozognak. A talajról szívesen fogyasztanak minden apró élő eleséget, lágy növényi alga hiányában főtt salátát és spenótot is. Szájukkal, mint tapadókoronggal, függeszkednek a növények levelein, az akvárium üvegfalán.
A társas akvárium aljára 1,5-2 cm átmérőjű és 10-15 cm hosszú műanyag csöveket helyeztünk el úgy, hogy nyílásukkal az akvárium frontüvegével szembe legyenek, és így könnyen és jól meg tudjuk figyelni őket. Ha a nőstények ívásérettek — a hasfalon áttetsző ikrából ez könnyen megállapítható —, a hímek elfoglalják a műanyag csöveket. Tisztogatják a cső belső falát, és remegő mozgással csalogatják a nőstényt az ívóhelyre. A szűk csőben egymás mellett elhelyezkedő pár rövid ívási idő alatt 100-150, kb. 2 mm nagyságú, tehát nagy, sárgásvörös ikrát rak le. Az ívás befejezése után a nőstény elhagyja az ívóhelyet. Az ikrákat a hím őrzi, gondozza tovább. A hím gondozási ösztöne igen erős, egy pillanatra sem távozik, nem táplálkozik. Nemcsak friss vizet hajt úszóival a csőbe, de szájával is tisztogatja ikráit. A 7-9 napos kelési idő után — ez a hőmérséklettől függ — kiúszó kis halakat társas akváriumban az akvárium
