- Tudományos név: Pterophyllum altum
- Szinonímák: Altum vitorláshal
- Magyar név: Nagy vitorláshal
- Csoport: Sügérek
- Származás: Dél-Amerika; Kolumbia, Venezuela
- Testhossz: 18 cm.
- Természetes élőhely: A Rio Negro és mellékfolyói, valamint a Rio Orinoco folyó lassú folyású részein.
- Viselkedés: Békés hal, de a kisebb testű halakat megeszi. Párzáskor gyakran agresszív.
- Táplálkozás: Mindenevő, elsősorban élő eleséget fogyaszt, de a beszoktatott halak már elfogadják a fagyasztott és száraz tápokat is.
- Szaporítás: Nagyon nehéz
- Medence: Minimum 200 literes
- Halnépesség: 300 literre 4-6 hal;
- Dekoráció: Gyökerek, ágak, dús növényzet, valamint vízfelszínen úszó növényzet, ami tompítja a világítást. Aljzatnak homok, vagy apró szemű kavics. A vízáramlás ne legyen erős, mert azt nem szeretik a halak. A medence magassága legyen minimum 50 cm, inkább több. Mivel természetes élőhelyükön a víz sötét színű, ezért tőzegkivonatot is tehetünk a vizükbe.
- Hőmérséklet: 28-32°C
- pH: 4,8-6,2
- Keménység: 0-5 NK°
- Várható életkor: 5-10 év
Megjegyzés: Az Nagy vitorlások sokkal nehezebben beszerezhető halak, mint a jól ismert rokonai a vitorláshalak (Pterophyllum scalare), a legtöbb egyed vadon fogott. Nagy kihívást jelent a tartásuk, mert nagyon érzékeny halak (kényesek a vízminőségre), fogékonyak a betegségekre (lyukas fej betegség), nem viselik jól a stresszt és gyakran megeszik az ivadékaikat, ennek ellenére az elhivatott akvaristák körében nagyon népszerűek. Nagy bemutató medencékben gyakran együtt szokták őket tartani a hasonlóan kényes diszkoszhalakkal. Színezetük és alkatuk alkalmazkodott hozzá, hogy a természetben a vízből kinövő nádrengetegben bujkáljanak. Érdemes kisebb csapatban gondozni, hasonló igényű lazacokkal, harcsákkal, törpesügérekkel társítani. Testük a vitorláshalénál nagyobb, magasságuk az úszókkal együtt gyakran 25 cm, vagy még annál is nagyobb, ezért csak magas medencében szabad tartani őket, ahol van elegendő hely az úszáshoz. A testük alapszíne ezüstös, enyhe zöldes beütéssel, amelyen 4 vastag függőleges fekete sáv húzódik, valamint néhány halványabb párhuzamos csík. A homlokuk sokkal meredekebb, mint a vitorláshalnak, szájuk előreálló. Hasúszóik hosszú, vékony szálszerűek.
A nemek megkülönböztetése nehéz, a hímek párzáskor kisebb zsírhomlokot növesztenek, de ez nem minden esetben fordul elő. A szaporításuk nagyon nehéz, de lehetséges: nagyon savas és lágy vízre van szükség hozzá. Ha egy 6 példányból álló kis csapatot fiatal koruktól fogva nevelünk, akkor nagy esély van rá, hogy lesz közöttük egy összeillő pár. A nőstény a növények leveleire, vagy más tereptárgyakra rakja az ikráit, melyek száma elérheti az 1000-et is. Ha a kivált pár az ikrázás után megeszi az ikrákat, akkor célszerű azokat külön medencében mesterségesen keltetni. Ebben az esetben 8 csepp metilén kéket kell tenni, minden 20 liter vízhez. Amint a kicsik kikeltek és elúsztak, kezdjük el vizü
