- Tudományos név: Danio nigrofasciatus
- Szinonímák: Barilius nigrofasciatus, Brachydanio nigrofasciatus, Danio analipunctatus
- Magyar név: Pettyesúszójú dánió
- Csoport: Pontyfélék
- Származás: Ázsia; Közép-Myanmar (Burma)
- Testhossz: 3-4 cm
- Természetes élőhely: Patakok, kisebb folyók, tavak és rizsföldek, amelyek a száraz évszakban részben kiszáradnak.
- Viselkedés: Nagyon békés csapathal, de nem kifejezetten társas medencébe való, mert kissé félénk és kis testű hal. Legjobb hasonló méretű halakkal, vagy faj-specifikus akváriumban tartani.
- Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén szinte kizárólag rovarokat és azok lárváit eszik. Akváriumban elfogad mindenféle élő és fagyasztott eleséget, valamint száraz tápokat is.
- Szaporítás: Elég könnyű
- Medence: Minimum 40 literes
- Halnépesség: 60 literre 8-10 hal
- Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium, sötét aljzattal. Gyökerekkel és ágakkal dekorálhatjuk a medencét. A vízmozgás lehet erősebb is. Az akváriumot fedni kell, mert a halak könnyen kiugorhatnak.
- Hőmérséklet: 18-26 °C
- pH: 6,5-7
- Keménység: 5-12 NK°
- Várható életkor: 2-5 év
Megjegyzés: Testük a hasi részen ezüstös színű, míg a hát felé sötétebb olajbarna. Oldalukon a kopoltyútól a farokúszóig egy fehér, vízszintes csík húzódik, amelyet mindkét oldalról egy-egy kékes-fekete csík határol. Ez alatt a vonal alatt, a hasi részen, apró pöttyökből álló csík található. A Pettyesúszójú dániót a többi dániótól legkönnyebben a pöttyös farok alatti úszója alapján lehet megkülönböztetni. Az ikrával telt nőstény hasa sárgás árnyalatú, míg a jóval kecsesebb hímé világos-narancsszínű, ezenkívül a hímek farok alatti úszójának alsó széle világos barna színű. Természetes élőhelyükön a novembertől áprilisig tartó száraz időszak után az esős évszakban, – ami májustól szeptemberig tart – a patakok vizei az esővíz hatására jobban lehűlnek, ezért a halaknak sokkal tágabb hőmérséklet tartományt kell elviselniük, mint más dánióknak.
Mint sok más kistestű pontyféle, a Pettyesúszójú dánió is ikrarakó és ikrafaló, a szülők egyáltalán nem gondoskodnak az ikrákról. Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban néha előfordul, hogy emberi beavatkozás nélkül is megjelenik néhány kishal, amelyek sikeresen túlélték a felnőttek falánkságát, de ha több ivadékot szeretnénk, akkor mindenképpen külön akváriumban tenyésszük halainkat. Erre egy 10-20 literes akvárium is megfelel, amelyet csak félig töltünk meg 25-26 °C–os vízzel. Az akvárium legyen gyengén megvilágítva és használjunk ikrarácsot, vagy nagyobb szemű kavicsot aljzatnak, esetleg béleljük ki a medencét Jávai mohával. A víz legyen enyhén savas, és az akvárium hosszában legyen egy kis vízáramlás, amelyet egy belső szűrővel könnyen előidézhetünk. Helyezzük ki egy jól táplált tenyészpárt este a medencébe. Ezután töltsük fel az akváriumot úgy, hogy órán
